Impresszió ásás közben

Már fél órája forgatom a földet itt, a kert csücskében a lugasban. Nem könnyű munka az ásás, de mindjárt vége lesz ennek a sornak, és aztán... Hopp! Az ásóm félig szaladt a földbe. Kiveszem, a helyén egy mély gödör tátong. Lehajolok, hogy megnézzem, abban a pillanatban egy egér szédítő gyorsasággal átrobog a gödrön. Ijedtemben hanyatt esek. De mi ez? Mi ez a zizegés?
A fülemet a földre teszem, és hallom:
- Mit szeretne, kedves tulipán kisasszony?
- Szeretnék egy kiló ásványi sót, egy liter vizet, és egy oxigénkonzervet.
- Nofene! - csak ez jön ki a számon.
Újra a földre teszem a fülem:
- Vraum, vraum, eööö, eööö, titiii, az anyádat, titiii, a tiedet, eööö...
Most egy szót sem szólok. Valami derengeni kezd az elmémben.
Én egy forgalmas földalatti városba nyomtam az ásómat. Ha-ha-ha! Patkánymetró, egérbusz, gilisztavillamos. Hallgatom tovább.
-Kip-kop, kip-kop, kip-kop!
- Lehetséges, hogy egy fejlődő cseppkőbarlang hangjait hallom? Nem igaz! Hihetetlen! És még valaki ásót mer nyomni a földbe!