A Zene Ünnepe Párizsban

Természetesen Párizs a központ, ahová egyszerű hazánkfiának egyébként is nagy élmény eljutni. Hát még a Zene Ünnepén! Nekem a Magyar Rádió Pécsi Stúdiója zenei szerkesztőjeként második alkalommal sikerült ide eljutnom - riporter kolleganőmmel, Schweier Ritával ketten tudósítottuk a Petőfi Rádiót és a Pécsi Rádiót az eseményekről.

A világ kulturális fővárosa nem egykönnyen adta meg magát - nincs ember, aki a június 21-re szervezett zenei programokból simán választani tudna. Hiszen több mint 550 ingyenes (!) koncertet rendeztek itt ezen a napon. Több tízezer francia és külhoni muzsikus lépett a közönség elé a nagy színpadoktól kezdve a kis terekig, kávézókig, de a múzeumok, a lemezboltok, a metrók, sőt a kórházak és börtönök is koncerthelyszínekké váltak. Stílustól és műfajtól függetlenül sztárok és kedvtelésből muzsikálók fokozták mindenfelé a hangulatot.

Deklaráltan az utóbbiak kapták most is a főszerepet - nem véletlen, hogy az amatőr zenei mozgalom olyan erős frankhonban. Az ünnep a Tuileriák kertjében zeneiskolás gyermekek koncertjeivel kezdődött, kár hogy a hűvösebb időjárás miatt egy zárt pavilonban kényszerült a közönség. Szerencsére később kisütött a nap, és délután a muzsika barátai már zavartalanul élvezhették itt a klasszikus zenei programokat, majd a szvinges cigánymuzsikát, de a világhírű szaxofonos, Archie Shepp improvizatív jazzkoncertje is sokakat vonzott. Ugyanúgy, ahogy a "Színes Karnevál" késő este a Louvre-tól indult kórusokkal.

Az afrikai, ázsiai, a nyugat-indiai szigetvilág muzsikusai városszerte színpadokat kaptak, de lépten-nyomon találkozni lehetett spontán csoportosulásaikkal is. Így a metró folyosóján perui zenekarral, a Pompidou Központ környékén egzotikus ausztrál fúvóshangszert és különleges kétnyakú gitárt egyszerre megszólaltató muzsikussal hozott össze a sors. De később a metró peronján alkalmi dobegyüttesek, a kocsikban pedig tangóharmonikások örömzenéjét élvezhettem.

A legnagyobb élmény azonban a minket, magyarokat képviselő Lajkó Félix és zenekara fogadtatása volt: a szabadkai születésű ifjú hegedűs zseniális játéka teljesen magával ragadta a szépszámú és igen lelkes közönséget az Albert Palota udvarában. A Francia Rádió egyenes adásban közvetítette a koncertet. Klasszikus, kortárs, folk és jazzelemeket egyaránt tartalmazó egyéni zenei világa meghódította a franciákat. Olyannyira, hogy lemezajánlatot is kapott egy kinti kiadótól.

Ugyanitt lépett fel a nálunk is jól ismert prágai Jirzi Stivin klarinétós-fuvolás jazzcsapata is. S ha már jazz: este a Hotel Du louvre kávéházban a hagyományos stílust képviselő Edouard Ferlet zongorista triójának műsorába is sikerült belehallgatni. Magas szinten és mégis népszerű formában szórakoztatták az itt ücsörgőket. Az InLine együttesből jól ismert hazai szaxofonosunk, Csepregi Gyula a francia Acousax együttessel koncertezett, erre sajnos nem tudtam eljutni, mert Párizs egyik távolabbi helyén játszottak. Viszont a francia énekesek, zenekarok legjobbjait sikerült megnéznem a Palais Royal, hatalmas udvarában, ami jelenleg a Kulturális Minisztérium székhelye. Egy nagy létszámú vegyeskórus francia dallamai után a zaireből származó és itt nagyon népszerű Lokua Kanza lépett fel afrikai zenésztársaival. Jól megtáncoltatták ütemes és modern etnozenéjükkel a több ezres közönséget. De a párizsi énekesnő, Zazie, majd a férfiak képviseletében Kene is sikert aratott, ugyanúgy, mint a folkos rockot játszó Blankass zenekar.

És ahová idő hiányában nem jutottam el: az Opéra Bastilleban Kozma József örökzöldjeit Manuel de Falla, Offenbach, Poulenc és Rachmaninov műveivel együtt tűzték műsorra. A République téren az angol szárcsapat a Tears for Fears lépett fel, az olasz énekes, Zucchero társaságában. A Galerie Lehalle-ban az ukrán Nicolas Tzigankov hegedűs, a kievi Csajkovszkij Konzervatórium kiválósága koncertezett. De az Erotika színpadán fellépő női blues, rap, reggae, jazz és rock előadókat is sajnos ki kellett hagynom.

Ahogy a többi ötszáz koncertet is.