"Csak tiszta forrásból..."

lmondható, hogy a magyarországi jazz-életben - több évtizedes fejlődés gyümölcseként - mostanra több generációhoz tartozó, jól képzett és sokoldalú, a jazz szinte minden irányzatát reprezentáló muzsikusok és együttesek működnek. Annak, hogy hazánkban a jazz-zenei képzés ma már az alapszinttől a főiskoláig terjed (az állami finanszírozású intézetek mellett működő több magániskolával), az is a hozadéka, hogy a korábban szórványosan - egy-egy nagyobb formátumú hazai művész munkásságához kapcsolódó - külföldi elismerések mára mondhatni rendszeressé váló előkelő nemzetközi versenyhelyezéseket és fesztiválmeghívásokat jelentenek élvonalbeli muzsikusaink számára. És ez nem csupán az idősebb, hanem a szárnyait bontogató, fiatal jazz-nemzedék legkiválóbbjaira is igaz. (Fiatal tehetségeink közül szólistaként a zongorista Szabó Dániel 2000-ben, míg Szakcsi Lakatos Róbert 2001-ben nyerte el az első díjat Montreaux-ben, Oláh Cumó Árpád együttese pedig Brüsszelben söpört be minden elképzelhető elismerést az elmúlt esztendőben ...)

Nem meglepő ezek után, hogy e korábban nem tapasztalt, több generációra kiterjedő művészi színvonal emelkedés mellé sokoldalú irányzati tagoltság és stílusbeli gazdagság társul. A hazai színpadokon a jazzkedvelő közönség amellett, hogy találkozhat a tradicionális muzsika különféle irányzatainak művelőivel (ragtime, dixieland stb.), élményt kínáló koncerteken kap ízelítőt a modern jazz stílusbeli sokféleségéről is. A paletta színei a modern boptól a mainstream-be sorolható különböző artikulációs irányzatokon át a kísérleti és avantgarde jazz határáig terjednek. (Ha nem ragaszkodunk szigorúan a jazz műfaji korlátaihoz, megemlíthetők még a jazz-rock, a fusion music, valamint a blues és a jazz határterületein - élénk közönségérdeklődés mellett - tevékenykedő muzsikusok, együttesek.)

E vitathatatlan műfajbéli sokszínűség egyik markáns irányzata a magyar tradicionális népzenének a jazzbe való beemelését tartja művészi feladatának. Jazzberkekben az efféle zenei egymásra hatásnak szokásos elnevezése az etno jazz, vagy a folk jazz, mely stílusirányzat az utóbbi évek zenei trendjének köszönhetően mostanra határterületet képez a kreatívan átértelmezett népzene számára megalkotott új zenei nyelvvel, a world music-kal is.

Melyek a magyar, népzenei alapú jazz muzsika fontosabb jellegzetességei, milyen nevesebb - feltétlenül figyelemre érdemes - alkotókhoz köthető mai napig töretlen fejlődése?

Bartók Béla egy román népballadában, a kilenc vadászfiú szarvassá változásának legendájában találta meg azt a jelképes értelmet, amely azóta a Kárpát-medencei népek vonatkoztatási körén túlmutatva, egyetemes érvényességgel nyilvánul meg a civilizációtól megcsömörlött, és egy természeti tisztaság után vágyakozó ember számára éppúgy, mint ahogy szellemi-mágikus támogatást nyújt a saját igazában, erkölcsi erejében bizakodó embernek a kiszakadáshoz, saját szabadságának vállalásához (hogy csak kettőt említsünk az értelmezési lehetőségek közül). Természetesen ez az üzenet azért tudott egyetemes jelképpé válni, mivel eredete szinte minden nép mondavilágában, népköltésében megtalálható. A közvetlenül érintett két népnél maradva: a kilenc csodaszarvas elszakadásának története a románság egyik eredetmondája, ugyanakkor nyilvánvalóak a magyar Hunor és Magor mondához fűződő szálak is.
Mindezek alapján nem véletlen, hogy Bartók Cantata profana - A kilenc csodaszarvas című örökbecsű zeneművének üzenete a magyar etno-jazz művelői számára is meghatározó:

(...) "A karcsu testük
Gunyában nem járhat,
Csak járhat az lombok közt;
A lábuk nem lép
Tüzhely hamujába,
Csak a puha avarba;
A szájuk többé
Nem iszik pohárból,
Csak tiszta forrásból."

A kezdetek

Csak tiszta forrásból - hallik ki a követni óhajtott eredet a magyar népzenei alapú szabad zenélés megteremtőjének, koronázatlan királyának tartott Szabados György életművéből. Szabados életművét méltatni nem könnyű feladat. Nem is annyira a széles ívű és minden fázisában igazi alkotóra utaló zeneművészi pálya taglalása-elemzése állítja nehezen megoldható feladat elé az értelmezőt, inkább az, hogy Szabados György teoretikus is egyben. Saját zenei életművének, a hozzá fűződő gondolatvilágnak - az organikus életnek, a szabad zenélésnek - amellett, hogy élője, alkotója, egyben elméletírója, filozófusa, aktuális reflexiókat indító inspirálója. Ha gondolati-művészi következetességére, tisztaságára tekintünk, az apostolt, ha előadóművészetének felkavaró-extatikus-közösségi és szabad jellegére, akkor a sámánt, ha művész- és embergenerációk felnevelőjére, akkor a tanítót látjuk benne. Tény, hogy nélküle az elmúlt bő negyedszázad magyar kultúrtörténete, szabad zeneművészete és koncertélete sokkal, de sokkal szegényebb lenne.
És nemcsak a magyar, hanem az egyetemes is, hiszen az ő pályája - mint minden nagy alkotóé - a helyi értékek, a magyar archaikus örökség művészi továbbgondolása révén olyan, máshol is érvényre jutó áramlatok társává szegődik, mint az organikus gondolkodás, a szabad-közösségi zene. Azok közé a legnagyobb magyar művészek-gondolkodók közé sorolható, akik révén a magyar kultúra helyi eredményei egy egyetemes közlésfolyamat részévé és értékévé válnak. Ady szavaival:

"Valaki az Értől indul el
S befut a szent, nagy Oceánba."

A magyar népzene és a jazz kapcsolatáról Szabados György a következőket mondja Kodolányi Gyulának (Magyar Szemle 1999. december):
"Ahhoz, hogy a magyar zeneiséggel össze lehessen hozni a jazz-zene által megvont improvizatív környezet hevületét és közérzetét, a giusto, tehát táncos, kötött ritmikán keresztül nem vezetett út. A rubato szabadon kezelhető ritmikájú játékmódot jelent, a parlando a szöveghez kötött lejtetést. A lényege, hogy a lélegzés, s az ember érzelmi hullámzásainak megfelelően működik. Ez már kozmikus emberi dimenzió, amelyre bármi beültethető, és ezen az alapon a különböző kultúrák antagonisztikusan ellentétesnek tűnő ornamensei úgy találkozhatnak, hogy természetes eggyé válhatnak. Mert egy tőről fakadtak és visszatalálnak egymáshoz."

Az archaikus magyar siratók parlando és rubato előadásmódja tehát a természetes, a szabad ritmika, a mondandóhoz kötött hanglejtés révén kapcsolódik a (szintén népi alapon létrejött) fekete improvizációs zenéhez, a jazz-hez, annak is a szabad asszociációkra leginkább fogékony irányzatához, a free zenéhez. (A kapcsolatot erősíti, hogy az élő népzene gyakorlata a magyar táncházakban szintén ismeri és alkalmazza a rögtönzést.) És ahogy az archaikus kultúrákban a zenélés a közösségi lét része volt, Szabados György ugyanúgy közösséget kíván teremteni művészetével: közösséget a zenésztársakkal, és közösséget a közönséggel.

Életútját áttekintve szembe ötlik, hogy a ma már hatvanon túl lévő művész fiatal korától kezdve tudatosan és következetesen éli életét, építi művészi és gondolkodói pályáját. Szellemi-egzisztenciális függetlenségét az embert próbáló nehéz évtizedekben úgy biztosítja, hogy polgári foglalkozását (orvosi praxisát) soha nem adja fel, főfoglalkozású művésszé a mai napig nem avanzsál. Első szólóestjétől (1963), ahol már a szabad zenei improvizáció van a központban, egyenes út mutat a Kassák Klub-béli Kortárs Zenei Műhely irányításán át az első nemzetközi elismerésig, a San Sebastián-i Nemzetközi Jazz Verseny Free Nagydíja elnyeréséig. (Az 1972-ben díjat nyert kvintettjének tagjai máig legendás muzsikusok: Jávori Vilmos, Kimmel László, Ráduly Mihály, Vajda Sándor.) A külföldi elismerés nyitja meg előtte a honi lemezkiadás lehetőségét. 1974-ben "Az esküvő" címmel kvartettjével kiadott lemezének jelentőségét - amellett, hogy ma már lehetetlen hozzájutni - talán az is jelzi, hogy Max Harrison felvette a legjelentősebb jazz lemezeket felvonultató sorozatába (The Essential Jazz Records). Bár Szabadosnak első lemeze után jó tíz esztendőt kell várnia, hogy újból felvételi és kiadási lehetőséghez jusson (Adyton, 1984.), azután folyamatosan jelentkezhet újabb és újabb szerzeményeivel. Róla ténylegesen kijelenthető, hogy minden egyes alkotása művészi eseményszámba megy, mégis, alkotásai közül talán a szabad improvizációs zene nemzetközileg ismert művészeivel Anthony Braxtonnal és Roscoe Mitchellel közösen kiadott lemezeket kell e rövid méltatóban kiemelni ("Szabraxtondos" 1985. ill. "Jelenés" 1998.). Amellett, hogy Szabados tisztelője a népi tradíció alkotó újraértelmezése terén úttörő érdemeket elért Bartók Bélának, azzal, hogy a Cantata profana alapjául szolgáló román kolindát "A szarvassá vált fiak" címen Markó Iván társulata, a Győri Balett számára újraalkotja, egyben alkotói függetlenségét is jelzi.. (Lemezen megjelent 1989-ben.) Ezzel kapcsolatban így nyilatkozik:

"A mi zenénkben igazából nehéz tetten érni, minimális konstellációkon kívül, Bartók zenéjének a nyomait. A magyar zenének olyan karakterisztikus vonásai vannak, amelyek - ha megjelennek, akkor - ezt a rokonságot Bartókhoz kötik, holott a rokonság igazából nem Bartókkal van, hanem annál mélyebben, a magyar zenével és egy világszemlélettel, egy ízléssel való rokonság ez."

Szabados György zeneművészetében a zeneszerzői szerep mellett egyenrangúan fontos az előadóművészé is. A zeneszerzőként megkomponált darabokat egyfelől szólóestjein maga jeleníti meg jellegzetes zongora-stílusában (olykor dünnyögő sámánhangon "énekel" is mellé), másfelől a bűvkörébe került muzsikusokkal különböző formációkat alkot. Duó, kvartett és kvintett együttesei mellett legismertebb az általa létrehozott MAKUZ, a Magyar Királyi Udvari Zenekar. Az általában kilenc főnél nem kisebb létszámú zenekar improvizatív alkotóműhely, amelyben a kortárs magyar jazzélet olyan, később szuverén alkotói pályát befutó művészei forrják ki magukat, mint Dresch Mihály, Grencsó István, Kovács Ferenc, Lajkó Félix, Lőrinszky Attila, Baló István, Benkő Róbert, Mákó Miklós és mások. A MAKUZ elementáris művészete más művészeti ágak alkotóit is megihlette. A már említett Markó Iván balettkoreográfia mellett a Párizsban élő, magyar származású Joseph Nadj Theater Jel színháza "A kormányzó halála" címen táncoperát hoz létre, amelynek alapját az együttes zenéje jelenti (1989.). Bár Szabados György szuverén alkotói magatartását az elmúlt rendszer nem igazán szíveli, érdemeit kénytelen elismerni. 1983-ban Liszt Ferenc díjat, a rendszerváltás után pedig Artisjus-díjat (1990.), ill. Neufeld Anna díjat kap (1995.).

Legutóbbi szólólemeze "Az idő múlása" címen 2000-ben jelenik meg Londonban, egy, a mai magyar improvizatív zenét bemutató sorozat darabjaként (November Music Production). Feltétlen szakmai elismerés, hogy az Év lemeze címet 2001-ben ez a lemez kapja meg.

A derékhad

"Egész életemben arra törekedtem, hogy érzékeltessem: az ember egyszerre szeretheti a legtisztább jazzmuzsikát és az eredeti népzenét. Egyszerre lehet korszerű és magyar. Mindenkinek megvan a maga története, élményvilága, ami belétapadt, beleégett a mindennapjai során. Ezeket a zenéket az életem részeként élem meg."

Dresch Mihály szaxofonos (furulyás, cimbalmos és néha énekes) a Szabados György szárnyai alól kirepülő zenésznemzedék egyik vezéregyénisége. Ő az, aki zenéjében a népi indíttatást (saját gyermekkorából eredeztethetően is) fontosnak tartja. Nála az élő népzenével való kapcsolat mindennapi szükséglet, s emiatt - jazz együttese mellett - állandó tagja egy autentikus népzenét művelő társaságnak, a Csík Zenekarnak (ahol furulyán játszik). Alighanem a Szabados köréből származó jazz zenészek közül a népi elkötelezettséget neki sikerül életpályáján a leginkább következetesen végigvinnie. Nem teoretikus alkat, de ízlésében választékos, meggyőződésében eltökélt, érzelmeit és ösztönös indíttatásait vállalja és felismert értékeit zenéjében érzékeltetni is képes. Ő az, akinek gyakori fellépésein mindig fűtött a levegő, akit hangszertudása, szolisztikus és improvizatív képességei és egyéni tulajdonságai miatt, amellett, hogy tisztelnek, szeretnek is hallgatói. Ezért aztán túlzás nélkül elmondható róla, hogy - szólistaként, zeneszerzőként és együttesvezetőként is - a népi jazzirányzat legnépszerűbb alakja. Koncertjei igazi közösségi események, a feldobott hangulatú közönség az utolsó hangok elhaltával sem távozik, hanem beszélget, iszogat, hangoskodik tovább...

Életpályáján a korai sikereket kiváló egyéni szolisztikus képességeinek köszönheti. 1979-ben végez a budapesti konzervatórium jazz-tanszakán. Eredeti szólói miatt már Szabados György együtteseiből (combo formációk és a MAKUZ, melyekben ma is játszik) is kitűnik. Erős egyénisége az, amely távozásra bírja a Binder Quintetből, majd 1984-ben saját együttese megalakítására készteti. A Dresch Quartet egészen 1999-ig fennállt, jórészt változatlan zenésztársakkal. Az együttesben Dresch Mihály tenor és szopránszaxofonon, cimbalmon, furulyán játszott (és néha énekelt), Grencsó István szaxofonozott, Benkő Róbert nagybőgőzött, míg Baló István dobolt. Grencsó helyét később Kovács Ferenc - hegedű, trombita - vette át, Baló István helyére pedig Geröly Tamás ütőhangszeres művész került. (Zenekarában ezen kívül - egy-egy vendégjáték, vagy lemezfelvétel erejéig - megfordul még az irányzat számos jelentős művésze, elég csak Lajkó Félix nevét említeni.) "Sóhajkeserű" címmel megjelenő 1985-ös első lemezét még további hét követte ezzel az együttessel (nem számítva szólólemezét és két népzenei lemezét a Csík Együttessel). Számos koncerten és fesztiválon szerepel sikerrel (külföldön elsősorban Németországban). Munkásságáért 1993-ban Magyar Művészetért Díj-jal tüntik ki. "Révészem, révészem..."című 1998-as lemeze a rákövetkező évben elnyeri a kritikusok díját az év jazz lemeze kategóriában. (A lemezen, megerősítve a népzenei jelleget, meghívott művészként Berecz András népdalénekes is szerepel.) Dresch 1999-ben átalakítja együttesét. Az új kvartett tagjai - a fiatal nagybőgős, Szandai Mátyás kivételével - a korábbi formációkból már ismertek. (Tulajdonképpen csak annyi történik, hogy visszakerül a zenekarba Kovács Ferenc és Baló István.) Ezzel a megújított együttesével adja ki Londonban "Mozdulatlan utazás" címmel új lemezét (November Records).

Dresch Mihály művészi invencióját, egyénisége erejét a társművészetek is felfedezik. Zenét szerez Szomjas György filmjeihez: Mulatság (dok.film 1988.), Gengszterfilm (játékfilm1997.)

Egyre jelentősebb a kortárs, néptáncos eredetű táncprodukciókhoz fűződő munkássága. Zenét alkot a Sámán Színház "Duhaj" című produkciójához (koreográfus: Horváth Csaba), mellyel az 1998. évi Edinborough-i Fesztiválon elnyerik a Herald Angel díjat. "Szép csendesen" című, 2001-es datálású új lemeze is a tánchoz kapcsolódik. Horváth Csaba koreográfus (Közép-Európa Táncszínház) ezúttal egy szürreális hangulatú táncképhez illő zene megkomponálására kéri fel. Az együttműködés ismét sikeres, ugyanis a "Szép csendesen" c. darab a II. Veszprémi Összművészeti Fesztiválon elnyeri a zsűri zenei díját 1999-ben. Nem véletlen, hogy a csodaszarvas legendához ő is hozzányúl: ismét csak Horváth Csaba koreográfussal együttműködve készíti el a "Szarvashajnal (Szarvasfiak 2000)" című táncest zenéjét...

Horváth Csaba: "Soha nem hallottam az övéhez fogható muzsikát, amely a népzenéből merít, de nem feldolgozza, hanem zsigereiben éli meg annak minden pillanatát. Dresch Mihály számomra ösztönös művész, aki védtelenül és kiszolgáltatottan tapasztalja meg a világot, ám műveinek olyan erős a gyökere, amely kitéphetetlen."

Binder Károly - a magyar jazz népzenei irányultságú más alkotóihoz hasonlítva - muzsikája hangsúlyait nem annyira az élő népzenével való alkotó kapcsolatban, hanem a népzenének és a jazznek a klasszikus zenéhez való közelítésében igyekszik megtalálni.
Fiatalon, öt éves korában kezd klasszikus zenei tanulmányaihoz, hogy 23 évesen, 1979-ben már a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola jazz tanszakán kapja meg diplomáját. (Ennek a tanszaknak - amelyen zongorát és zeneszerzést tanít - immáron két esztendeje ő a vezetője is.)
1981-ben Kalis-ban megnyeri az International Jazz Piano Competition-t, 1986-ban pedig a Magyar Rádió Nagydíját "Kontinentspiel" c. szerzeményével. 1989-ben, mint az Év Zongoristája, eMeRTon díjat is kap. Ugyanebben az évben készíti el kétzongorás felvételét. "Tánczene (Dance Music) című CD-je az év lemeze lesz 1991-ben.

Zeneszerzőként 1978 óta dolgozik. Az eltelt több mint két évtizedben számos zenét szerez a televízió, a rádió és a színház számára, alkotásai filmek kísérőmuzsikájaként is hallhatók. Az egyik legtermékenyebb hazai alkotó: eddig 28 lemez jelent meg műveiből.
Bár általában szólózongora koncerteket ad (amelyért egy újságcikkben már "magányos farkasként" aposztrofálták), a műfaj kedvelői még emlékeznek a legjobb hazai zenészeket foglalkoztató nagyszerű kvartettjére és kvintettjére a nyolcvanas évek elején. (Ez utóbbi együttessel 1982-ben lemezt is készít, amelyen vendégként John Tchicai neves free altszaxofonos is közreműködik.)

Binder így határozza meg feladatát egy interjúban:
"Annak ellenére, hogy a dzsessz a legnyitottabb műfaj, improvizatív és befogadó, megvan a maga sajátos szótára, nyelvezete. Ezt a nyelvet szeretném igazából gazdagítani, mondjuk kétszeresére növelni a szókincsét, megújítani és integrálni a műfajt - a komponált zenékkel egyenrangúvá tenni."
Ha Binder Károly művészi stílusát - a népzenéhez való viszonyulás szempontjából - Szabados Györgyéhez szeretnénk hasonlítani, akkor rá inkább jellemző, amit Szabados cáfol: mármint, hogy az ő művészetében a népzene inkább áttételesen, és általában klasszikus zenei megközelítésen át szerepel. (És ez az "áttételesség" előadásmódjában is megjelenik, melyet egyfajta modern klasszicizáló jazz zongorázás jellemez. Őt hallgatva, a modern klasszikus örökségből leggyakrabban Bartók zongorázása jut eszünkbe, míg jazz-oldalról nem egyszer Keith Jarrett-et idéző romantikus hangulatokkal is találkozhatunk.)

Természetesen, ha Binder Károly művészete Szabados Györgyhöz viszonyítva merül fel, nem szabad említetlenül hagyni a magyar népzenei alapú zongoraművészet harmadik nagy alakját, Kovács Tickmayer Istvánt sem. Az Újvidéki Akadémián diplomázott zongoraművész (aki zeneszerző, és nagybőgőn is játszik) szoros kapcsolata a Szabados György nevével fémjelzett szellemi és zenei csoportosulással régóta közismert. A hazai jazz művészek közül Dresch Mihály és Grencsó István közreműködésével alakítja meg első, "Formatio" nevet viselő együttesét 1986-ban. (Szabadossal viszont 1989-ben több közös zongoraduó koncertet adnak.) 1991 óta Párizsban él, ahol a Nagy József által vezetett Jel Színházzal együttműködve zenét komponál számukra, és közös fellépéseket is létrehoznak.

Muzsikájában a népi dallamvilág egyszer a bartóki zongoramuzsikával, vagy Szabados György improvizációs módszerével találkozik, másszor pedig - ettől eltérően - határozottan spekulatív módon, az eredeti kiindulóponttól való minél távolabbi elrugaszkodás figyelhető meg. (Amennyiben Szabadoshoz hasonlítjuk kompozícióit és zongorajátékát, a legfontosabb különbségéként ez a spekulativitás és az annál kevésbé szenvedélyes, visszafogott jelleg emelhető ki.) Koncertjeinek talán leginkább érdekfeszítő pillanatai azok, amikor az archaikus magyar népzenei alap, elemeire bontva - a preparált zongora segítségével - az ősi, törzsi ütőhangszeres zene világát (vagy az azzal való rokonságot) idézi fel. Az ilyen daraboknál a zongora elsősorban archaikus ütőhangszerként szerepel.

Kovács Tickmayer saját zenei örökségéről a következőket gondolja:
"A Bartók-elemeket, amelyeket erősen lehet érezni nálam, nyugaton nagyon szívesen fogadják: felismerik, és abszolút becsülik, értékelik és dicsérik is. Számomra ez nagyon fontos dolog, mert a 60-as években ez a fonál, ez a népzenei fonál valamiféleképpen elveszett. A zeneszerzők figyelme inkább a kísérletezés felé irányult. Ez végül nem is volt rossz dolog, jómagam is sokat tanultam a 60-as évek avantgárdjából. Ma is sokan úgy gondolják, hogy a népzene már ki van teljesen aknázva. De úgy érzem, és ebben nem vagyok egyedül, az biztos, hogy tovább lehet még ezt a fonalat folytatni."

A hazai etno jazz kezdetektől jelen lévő, ismertségi szempontból mégis valamiképpen "háttéralakként" aposztrofált jelentős alkotója Regős István. (Aki, egyáltalán nem mellesleg, immáron 30 éve a jazz tanszak zenekari gyakorlat tanáraként a már említett fiatal zenész-generáció egyik felnevelője is.) Zongoristának indul 1972-ben, a szokásos standard repertoárral, ám figyelme hamarosan a népzene felé fordul. Az 1978-as kisörspusztai zenésztalálkozón szabad együttmuzsikálásra nyílik lehetősége az akkor születő irányzat alakjaival (Dresch Mihály, Szabados György, Baló György, Becze László, Benkő Róbert, Kimmel László), és ez az élmény végleg meghatározza zenei pályafutását. A század fekete free zenéje emblematikus alakjának, John Coltrane-nek nagy tisztelője, az ő hatására cseréli fel aztán majd a zongorát is a szaxofonnal:
"A szaxofon a lelkemhez közelebb áll valahogy, mint például a zongora. Úgy érzem, itt nincs mechanika, ami áttételeződne az ember lelkéből, mint a zongoránál. A szaxofon számomra az éneklés élményét adja, sőt: a szaxofonon megpróbálom a kiáltástól, az üvöltéstől kezdve a sírásig és akár a nevetésig is kiadni magamból, amit elénekelni nem tudok."

Fontosabb munkái között említhető a Coltrane szerzemény, "A Love Supreme" áthangszerelése saját nagyegyüttesére, az In memoriam John Coltrane Big Band-re (l977-78.). Ezután tíz esztendeig - még zongoristaként - magyaros alapú free hangszereléseket és saját szerzeményeket készít a legkülönfélébb saját formációk (úgymint big band + vonósnégyes, trió-, duó-, és szólóprodukciók) számára
Az ő nevét viselő, és a leghosszabb ideig (1990-1998.) működő együttesében, a Regős Quartet-ben már fő hangszere a szaxofon (tenor és szoprán). Eddigi egyetlen lemezét, "Verbunkos"-t is a quartet tagjaival készíti (Cselik Gábor - zongora, Csuhaj-Barna Tibor - nagybőgő, Jeszenszky György - dob). A lemez, amely az 1997-es stúdiófelvételtől számítva méltatlanul sok időt, három esztendőt várat a megjelenésre, egyébként egyike az irányzat leginkább tudatos, legszebben felépített és meghangszerelt munkáinak. A lemez hallgatása során óhatatlanul felidéződnek a koncertélmények is.
Regős kompozícióiban a népies jelleg - a konkrét motívumok átvétele mellett - inkább a magyar népdalokhoz, balladákhoz köthető hangulatban és felépítésben nyilvánul meg. Az ő szomorú-kesergős, majd sikoltó szaxofonhangja ennek a népdalkincsnek abból a rétegéből merít ihletettséget, melyek elé az akkori gyűjtők a parlando és rubato előadási módot jegyezték. Ha szomorúan szól is a szaxofon, ám ez soha nem lemondást (netán gyengeséget) sugall. Regőst hallgatva inkább ugyanazt a férfias erőt érezzük, amely a népi kesergők mellett a legmélyebb blues-oknak is sajátja. Az ő kiegyensúlyozott, minden hivalkodástól mentes, ám lényegre törő és határozott muzsikája valahogy ahhoz hasonlítható, mint amikor a magyar pusztán, nem túl erősen, de kitartóan fúj az őszi szél...

A jövő nemzedék

Mivel a népzenei alapú jazz muzsika részletesebb taglalására, az irányzat mindegyik jelentős művészének exponálására - az eddigieknek megfelelően - e rövid ismertetőben nincs mód, ezért a fiatal, a jövőben megizmosodó nemzedék bemutatását is az egyik jelentős műhely, ill. a hozzá kötődő muzsikusok ismertetésére szorítjuk.

A Dél-alföldi Szaxofonegyüttes - az elődökéhez hasonlóan - a jazz, a népzene és a kortárs zene találkozási pontjához kötődik. Muzsikájukkal a magyar etno jazz hagyományok talán leginkább életképes (és népszerű) válfajához tartoznak, ahhoz, amelyik éli és vállalja a közvetlen népzenei kapcsolatot, amelyik előadásmódjának felfokozott, extatikus jellegével a zene ősi, közösségteremtő erejét teremti újra. Az együttes muzsikájának varázsát az adja, hogy náluk az élő népzenei gyakorlat találkozik a free jazz fekete bőrű szaxofonművészeinek impulzivitásával és technikai újításaival.
Hangsúlyozandó, hogy a túlzottan is Budapest-központú hazai zenei világban ez a zenekar vidéki indíttatású. Nevüket is egy szegedi kiállítás megnyitón való közreműködés alkalmából használják először. A Dél-alföldi Szaxofonegyüttes alapját a Vajdaság -Viharsarok -Kiskunság háromszögéből származó három elkötelezett szaxofonos - Burány Béla (bariton és szoprán), Szokolay Balázs (szoprán) és Ágoston Béla (alt és tenor) - mellett Révész Róbert (citera, ütőgardon, klarinét) teremti meg 1992-ben. Rövid idő elteltével Révész Róbert helyét Virág Tibor (dobok) váltja fel. Később Resch Bélával (nagybőgő) kiegészülve készítik el első lemezüket "Esthajnal" címmel (szerzői kiadás, 1997.).

Koncertjeik felfokozott, jó hangulata miatt kellő számú fellépési lehetőségük adódik Szegeden kívül Budapesten és az ország más városaiban is. Szakmai elismertségüket jelzi, hogy amikor Dresch Mihály 1998-ban átalakítja zenekarát, a szabaddá váló tapasztalt muzsikusok Benkő Róbert (nagybőgő) és Geröly Tamás (ütősök) az együtteshez csatlakoznak. Ez a megerősített csapat "örökli meg" a Dresch Quartettől a régóta jóhírű Közgáz Jazz Klub házigazda-szerepét (egészen a klub szomorú megszűnéséig). Második CD-jüket Kalamona címmel ugyanaz a londoni társaság jelenteti meg 2000-ben, amelyik Szabados György és Dresch Mihály lemezét is gondozza (és teríti az Egyesült Királyságon kívül Európában, valamint Tajvanon is).

Ismertségük és elismertségük fokozódásával egyre több koncert- és fesztiválmeghívást kapnak. Magyarországon kívüli fellépéseik számosak: Jugoszlávia (Zenta, Kanizsa, Szabadka), Románia (Erdély: Csíkszereda, Gyimes - ahol a tánctábor házigazdái is), Szlovákia (Somorja), Csehország (Prága), Ausztria (Bécs), Franciaország (Párizs, Amien). Erre az esztendőre is több külföldi meghívásuk van már (Egyesült Királyság, Németország). Ígéretes együttműködés körvonalai rajzolódnak ki a debreceni születésű, hosszabb ideje Párizsban tevékenykedő free- és világzene szaxofonossal, Szelevényi Ákossal, és zenekarával. A Dél-alföldi Szaxofonegyüttes 10 esztendős jubileumi hangversenyét is az ő közreműködésével rendezték meg a budapesti Trafó-ban, ez év április 20-án.

Mivel a zenekar mindegyik tagja önálló és erős egyéniség, nem meglepő, hogy közös együttesüktől függetlenül is fellépnek más formációkban, egyénileg is készítenek hangfelvételeket. A Dél-alföldi Szaxofonegyüttes alapját jelentő három szaxofonos közül Burány "Pöcök" Béla saját zenekara a Burány Trió nevet viseli. "Csillagtalan sötét éjjel" című első lemezükön Benkő Róbert nagybőgőn, Sárvári Kovács Zsolt dobon működik közre, vendégművészként Bognár Szilvia énekel.

Ágoston Béla
Ágoston szólólemezt jelentetett meg, és kiadás előtt áll Kind of Borz címmel a Kispál és a Borz alternatív rockegyüttes számainak feldolgozásait bemutató anyag.
A szaxofonegyüttes tagjai közül talán Szokolay "Dongó" Balázs szólista karrierje vonja magára leginkább a figyelmet. Szokolay igazi népzenészként (ha úgy tetszik, hasonlatosan a jazz előzményeit jelentő afro-amerikai folklór alkotóihoz, és a jazz muzsika több későbbi művészéhez) autodidakta, azaz zenei tudását nem iskolában, hanem önképzés során sajátítja el. Hangszerei: szájharmonika, duda (magyar és horvát), különféle furulyák, szopránszaxofon, basszusklarinét és kaval. A magyar népzenénél tágabb körben tájékozódik, saját, improvizatív jazz műfajú kompozíciói a kárpát-medencei (román, szerb, horvát, szlovák és cigány) folklór alkotó feldolgozásán alapulnak. 1994-ben megkapja a Népművészet Ifjú Mestere címet.
Keresettségét jelzi, hogy - a Dél-alföldi Szaxofonegyüttes mellett - játszik a Kündü, Magyar Dudazenekar, Békés Banda, Vasmalom, Vízöntő, Kampec Dolores (ez utóbbi rockbanda) együttesekben.
Fábry Géza énekessel (koboz, tambura, ud) létrehozott duójában moldvai és somogyi dallamok improvizatív átértelmezését valósítja meg. "Dongó és Barátai" elnevezésű legújabb, nagyobb létszámú formációjában ismét csak a folk, a jazz és az improvizatív muzsika határterületén mozogva - újszerű, izgalmas hangszereléssel - sikerül olyan hatást elérniük, melynek révén a hallgató az archaikus zenei elemekből építkező zenéjüket abszolút mainak, (sőt!) divatosnak érzi. Viszonylag rövid zenei pályafutása ellenére eddig már meghaladja a tízet azoknak a lemezeknek a száma, amelyeken Szokolay közreműködik. Saját lemezei: Hangok a múlt századból (Válogatás 1995- és 1999. között készült népzenei felvételeiből, 2000.) Az elmúlt karácsony zenei szenzációja volt az a Szokolay-lemez, melyen popos hangszereléssel népi karácsonyi énekeket ad elő.

Sajnos, hangzó anyagot e rövid ismertető mellé nem áll módunkban mellékelni. Pedig zenéről beszélni, pláne írni, meglehetősen botor dolog. Azt hallgatni, élvezni kell, elmerülni a melódiák és ritmusok sajátos világában. Csak remélni lehet, hogy a fenti, méltató sorok felébresztik az olvasó kíváncsiságát, hogy a magyar jazznek ezt a népzenén alapuló érdekes és értékes ágát a maga természetes közegében (koncerten, vagy hangfelvételen) mielőbb megismerje.