A hetedik Lajkó Félixtől

Hogy miért éppen 7 az új Lajkó-album címe, nem tudni. Ugyanis, ha szigorú értelemben csak a saját korongjait nézzük, hat Lajkó-lemezt sikerül öszszeszámolnunk - bár lehet, hogy lemaradtunk valamiről. Persze, ennél jóval többet akkor, ha minden olyan produkciót figyelembe veszünk, amikor Lajkó a Dresch Quartetthez, a francia Noir Désiréhez vagy éppenséggel Boban Markovicshoz csatlakozott a stúdióban. A stúdión kívüli közös muzsikálásokról nem is beszélve, hiszen Borisz Kovacstól Szabados Györgyig a nemzetközi zenei élet legnagyobb kiválóságai tartották érdemesnek az ifjú hegedűst arra, hogy közösen álljanak színpadra. Félix azonban nemcsak a muzsikustársak körében aratott sikert: az évek folyamán afféle kultuszhőssé vált, és azok közül is sokan elszántan rajongtak érte, akik a hegedűs húrszaggató-vonófoszlató játékát többé-kevésbé csupán jó balhénak tekintették, valami ahhoz hasonlatos dolognak, mint amikor Emerson úr (nem Ralph Waldo, hanem az Emerson Lake and Palmer-es) megbicskázta az orgonáját. Pedig Lajkó Félix zenéje mindig is többről szólt, mint a puszta gyorsaságról és az eksztatikus szólófutamokról. Szerencsére ez a legérintettebb személyben is tudatosult, és Félix végül nem a könnyebbik utat választotta. (Ellentétben például Boban Markoviccsal, aki sajnos ma már az együttes nevét viselő egyenpólókban lépteti fel kevésbé pocakos és ifjabb muzsikusokkal feltuningolt zenekarát, a nyugati embereknek tulajdonított Balkán- sztereotípiákhoz igazítva zenéjét...)

Lajkó Félix idei koncertjein már bizonyossá vált, hogy történt valami nagyon fontos a muzsikussal. Már nem csupán a lószőrszaggató virtuózkodásra bízott rá mindent, hanem "mert" szelíd lenni is. Ez a legkevésbé sem zárja ki az észveszejtő futamokat, hanem hangsúlyozza, s még inkább tartalommal tölti meg őket. A napokban ennek az új Lajkó-korszaknak az első CD-dokumentuma került a boltokba. A mester, valamint zenekara - Kurina "Vörös" Ferenc bőgős, Brasnyó Antal brácsás és vendégként Michael Babinchak magyar- amerikai csellista - gyönyörű szép dolgokat művel az új lemezen, amelyen egy olyan Lajkó Félix mutatkozik be, aki nem csupán előadónak, de komponistának is virtuóz. Álomszerű hangulatok, már-már szentimentális szakaszok is bőséggel akadnak a korongon, nemegyszer a jól bevált, szapora futamokkal váltakozva, de arra is akad példa (és ez az, amit zeneszerzőként is kevesen volnának képesek Félix után csinálni), amikor egyszerre robban s egyszerre érzelmes-andalító a muzsika. És ha az album címéről netán egy másik zseni, József Attila verssora is az eszünkbe jutna ("a hetedik te magad légy"), akkor sem járnánk messze az igazságtól. Lajkó Félix ugyanis még soha sem volt ennyire önmaga. A zeneszerző felnőtt az előadómuvészhez.