Lajkó Félix - A bokorból

Más nézőpontból viszont nagyon is jazz az ő zenéje is, mert miként az amerikai feketék, ő is a zene ősvilágába tért vissza, a kötöttségektől mentes szabad zenéléshez, melynek energiamozgósító ereje jóval nagyobb, mint esztétikai minősége. Zenéje néhol a transzcendens dimenziók kapuit nyitogatja, nem egy szalonzenekar, hanem egy táltosrévülés szintjén.
Ugyanezért hívhatjuk népzenei elemekből építkező zenének is művészetét, mert a népzenéhez hasonlóan a zene ősvilágába, ősérzületéhez vezet vissza minket, melyhez önkéntelenül is a gyerekként megtanult, ám időtlen népzenei motívumokat használja fel. És nevezhetjük ezért világzenének is, mert egyetemes, végtelen és szabad.
Az 1974-ben, a vajdasági Topolyán született Lajkó Félix minden kiadványából süt ez a fajta egyetemes szabadság, és a jó értelemben vett öntörvényűség, melynek legújabb bizonyítéka idén jelent meg - A bokorból - címmel. Már a cím is sokat sejtető, és ha nem próbálunk mögötte elvont jelentést felfedezni, közelebb fogunk járni az igazsághoz, mert ez az a ritka eset, mikor valamit úgy kell érteni, ahogy azt eredetileg értelmezzük. A cím egyszerűen arra utal, hogy az album teljes anyaga a palicsi erdőben került rögzítésre az erdei növények között, „a bokorból", ha úgy tetszik.
A brácsán kísérő Brasnyó Antalon kívül, akivel a legnagyobb összhangban tud Lajkó együtt zenélni, senki más nem szerepel az albumon, mely a Mudruczó Kornél, Delta című alkotásában játszott filmszerep, és az ezt kísérő felhajtások után készült. Lajkó, akit saját elmondása szerint frusztrál a tömeg, valószínűleg feltöltekezés, megtisztulás igényével is választotta az erdőt új művének elkészítésére, rögzítésére.
A Bokorból album bizonyos értelemben egy visszakanyarodás a korai szerzeményekhez, ugyanolyan ösztönös és természetes. Azaz nem akar se kísérő, se filmzene, se sláger, se semmi más lenni. Többségükben visszafogottabbak, bensőségesebbek, csendesebbek ugyanakkor természetesebbek ezek a kompozíciók, mint az előző egy-két albumon szereplők. Bár, ahogy azt láttuk, Lajkóra mindig igazak az ellentétes megállapítások is, az olyan dalok, mint a nyitó „Az úton", vagy a „Nyárfák alatt" hevesebb, gyorsabb, kifejezetten élettel teli szerzemények. Az egész albumnak megvan ez a fajta lüktetése, egy lassabb, csendesebb dalt egy harsányabb, szikárabb követ, majd újra nyugodtabb következik. Ahogy a természet, úgy lüktet az album is.
Összességében elmondható, hogy Lajkó Félix megmaradt annak, ami eddig is volt, és amiért sokan kedvelik. Egy ösztönös művésznek, aki a legősibb rétegekből emel fel hozzánk valami időtlen értéket a zene nyelvén, és bárminek is nevezzük zenéjét, az valójában emberi voltunk miatt belőlünk született és rólunk szól, helytől és kortól függetlenül.