Diákportré

Úgy hallottam, délutánonként 3-4 óra hosszat gyakorolsz. Nem tartod ezt nyűgnek?

- Nekem nem unalmas. Egy-két éve csinálom, és nagyon tetszik. Szeretem a népi melódiákat.

- próbálták rávenni a 3+2-féle zenére, de hasztalan. Az lepereg róla - kapcsolódik a beszélgetésbe Dormán Laci, a Hívogató együttes tagja. - Jó füle van a gyereknek, elég szorgalmas is, ha így folytatja, viszi még valamire. Az anyjától kapott egy jó citerát, a pesti Gács Tibor, a népművészet ifjú mestere készítette, úgyhogy most a jó hangszer is megvan az előrehaladáshoz. Mert a jó hangszer és a jó pengető nagyon fontos. Az ujjrendre azonban jobban kell ügyelnie Félixnek.

- Azt mondják, ti figyeltetek föl először ennek a gyereknek a tehetségére...

- Erre jártunk Borsi Öcsivel, Szűcs Sanyival és egy kicsit foglalkoztunk vele. Ezenkívül pedig a zenetanára, Tóth Pál szintén szárnya alá vette. Most megtanul majd hegedülni is - furulyázni már tud -, mert a mezőségi zenében a hegedű viszi a szót.

- Kőműves Kálmán bácsit láttam és hallottam először citerázni - mondja Félix. - Ő tanítgatott egy kicsit, míg bele nem jöttem. Aztán sokat hallgattam a Kalamajkát, Ökrös Csaba együttesét, a Tékát, Mákvirágot, Vízöntőt meg a Muzsikást... Nekem ez jobban tetszik, mint a discozene. Ez a hobbim. Ezenkívül bélyeget gyűjtök, focizok, most meg éppen egy galambketrecet csinálok a négy galambomnak. Egy barátomtól, Úri Attilától kaptam őket. Nagyon kedves madarak, sokszor kiengedem őket az udvarra, és játszom velük.

- Iskolába szeretsz járni ?

- Úgy. Az a jó, hogy ott vannak a gyerekek.

Félix tehát tehetséges. Azt tartják, áldás is, átok is a tehetség az ember számára. Átok, mert hogy kifejlessze, igazi tudássá érlelje, ahhoz nem kis önsanyargatás, lemondás szükségeltetik. Áldás, mert ...., de ne részletezzük tovább. Mindenesetre hogy mivé lesz Félix tehetsége, az nemcsak önmagától függ, hanem az értő, segítőkész felnőttek irányításától, bátorításától, ösztönzésétől is.