Mintha megváltozott volna! Nem feltétlenül azért, mert rózsaszín krokodilbőr-mintás cipőt visel. Eltűnt loboncos haja, levágatta a szakállát, s jóval kedélyesebb, mint legutóbbi találkozásunkkor volt. A világhírű hegedűvirtuózt, Lajkó Félixet kicserélték?
Mi történt veled? - kérdezem Lajkó Félixtől.
- Semmi. Most ilyen vagyok. Rajtam mindig próbálnak fogást találni. Eleinte azt mondták, jó, amit játszok, aztán meg azt, hogy fel kéne már fedezni, amikor pedig beindult a szekér, a helyére akarták tenni a zenémet. Hogy jelenleg mi az általános vélekedés, azt nem tudom, de megmondom: nem is érdekel.
- Doppingol a siker?
- Legutóbbi, A bokorból című lemezemnek nagyon jó a visszhangja. Ezt az anyagot Brasnyó Antal brácsás barátommal a palicsi erdőben vettük fel. Öt-hat éve játszunk együtt, ideje volt már egy közös albumot készíteni. Gondolunk a folytatásra is, talán egy koncertlemez érdekes lehetne. Együttműködésünk életerős, rengeteg helyre hívnak minnket zenélni.
- Változik a közös muzsikálás?
- Az nem. Nincs jó vagy rossz zene. Egyfajta zene van csak. Azt viszont ki lehet a sarkából fordítani. Mindketten azon vagyunk, hogy a lehető legjobbat adjuk. Ami engem illet, azt tartom ideális állapotnak, ha minden helyzetben feltalálom magam. Szeretek olyan állapotba kerülni, ami távol áll a műviségtől.
- Ehhez mi kell?
- Nyugalom. S ezt csak én teremthetem meg. Mindez persze életvitel kérdése is. Nem tudom elképzelni az állandó rohangálást, mert teljesen kizökkentene a megszokott ritmusomból.
- Nem jellemző rád a nyüzsgés.
- Távol áll tőlem. Amerikában például nem érzem jól magam. Körülöttem mindenki rohan, és túlságosan mesterkélt az emberek viselkedése. Soha nem tudnék ott megszokni. Igaz, fel sem merült, hogy odaköltözzem. Amikor a tengeren túl koncertezem, vágyódom haza.
- Pedig hatalmas sztár lehetnél!
- Ez meg aztán végképp nem izgat. Hozzánk is begyűrűzött a sztárkultusz. De ha megfigyelted: kezdenek az emberek megvilágosodni. Elfogadják ezt a világot is, miközben egyre inkább az értékek felé fordulnak.
- Rólad ír a bulvársajtó?
- Időnként kitalálnak valamit.
- Például?
- Mindenfélét irkálnak az interneten. Megrökönyödtek azon, hogy mennyit kérek egy fellépésért, míg mások sokkal kevesebbért játszanak, jobb lenne hát, ha szégyelleném magam. Az ilyen szintű dumával nem tudok mit kezdeni.
- Jól érzed magad Palicson?
- Hogyne érezném jól, amikor minden emlékem odaköt. Az otthonom is ott van. Ismernek az emberek, úgy érzem, szeretnek is. Talán kicsit különcnek tartanak, akit láthatnak a tévében. De örül a bádogos, a radiátorszerelő, hogy nálam dolgozhat.
- Sok tehetséget adott már a falud, Rúzsa Magdi is onnan jött...
- Máshol is léteznek tehetséges emberek. Meglehet, nálunk jó a levegő. Magyarországon mostanában a legapróbb részletekig „megcsinálják" a művészeket, ami persze nem feltétlenül rossz. Ám a határon túlról érkezők sokkal eredetibbek. Ezért hatott a felfedezés erejével Magdi.
- Aki ráadásul még egy szerb dalt is elénekelt...
- Minél színesebb egyéniség valaki, annál többet érhet el. Mindenkiből ki lehet hozni a maximumot.
- Nem akarsz átköltözni hozzánk?
- Meg sem fordul a fejemben. Amikor régi magyar filmeket nézek, ott sem a gőgös pesti ügyvédekkel szimpatizálok, hanem a mulatós vidékiekkel. Szeretnék megmaradni vidéki csávónak!
Borzák Tibor | http://www.szabadfold.hu | 2009 | 2009. október 19.